Kemény vagyok, mint az élet,
De Tatabánya még keményebb.
Asszony előttem – egy sóhajtás,
Két Balaton-kép neki a világ.
Beton a város, rózsaszín salak a táj.
Nehéz a bakancs, kopott a talpa, szénpor száll az utcán.
Kevés a remény, erő a műből tovább tol talán.
Férfi előttem – farmernadrág,
Reggel fél hatkor mindig itt vár.